VIEW POST
Amikor reggel felkeltem már nyoma sem volt a tegnapi időjárásnak. A víz nem emelkedett radikálisan, de azért jött felfelé. Kb. 15 cm-t emelkedhetett a vízszint, a kis jelzésemet éppen csak nem takarta el.
Ma nagy nap van, ma rendezik meg a Melbourne Cup-ot, a lóversenyt “ami megállít egy nemzetet”! Mi…
Végre eljött a nap, hogy elindult az evezős szakasza az utazásomnak. Az elmúlt 10 nap alatt a lábam hellyel-közzel összeszedte magát. Azért nem írom, hogy rendbe jött, mert azért ez sajnos nem teljesen igaz. De már teljesen járás-képes vagyok, annyira legalábbis, amennyi az evezéshez kell.
Még a múlt hét pénteken…
Még a harmadik nap bejegyzésében ígértem, hogy majd később még beszámolok arról, hogy hová, és miért is tettem a kitérőt a forrástól.
Ez a bejegyzés most erről szól.
Talán felfigyeltél rá Kedves Olvasó, mikor korábban szempillantást vetettél Ausztrália térképére, hogy míg nyugat felől haladva a Új-Dél-Wales-t (NSW) és Victoria-t elválasztó határvonal…
VIEW POST
Neked – kedves Szemfüles Olvasó – bizonyára feltűnt, hogy nagyon gyakran fogalmazok többesszám, első személyben. Tekintettel arra, hogy nincsenek királyi génjeim, erre valami más magyarázat kell legyen. Identitás zavar? Nyelvi pongyolaság? Poszt-traumatikus zavar?
Talán, (de már tényleg a csak legszemfülesebbeknek) az is szembeszökő volt, hogy a legtöbb képen nem, -…
VIEW POST
Corryong-ban vagyok, itt ápolgatom a lábam, próbálom rendbe hozni. A megérkezésem estéjén már nem volt orvos, hogy tanácsot kérjek, és hétfőig csak 200 km oda-vissza autózás árán mutathatom meg valakinek. Rövid gyógyszertári konzultáció után az ott kapott krémmel próbálom kezelni. Sajnos a dolog egyelőre nem sokat javult, ami meglep,…
Végre sütött a nap.
Az eső az éjszaka elállt és mivel hallottam, hogy elég sokat fújt a szél számítottam rá, hogy talán így lesz. Ám sajnos ez az egyetlen jó hír. A lábam reggelre nagyon rosszul nézett ki. A reggeli sürgés-forgás alatt alig tudtam rendesen rálépni. Kb. 400 m-t kellett…
VIEW POST
Egész éjszaka esett. Még szerencse, hogy fel tudtam verni a sátrat. Lefekvés után kb. 10 óra körül elkezdett esni, majd rövidesen iszonyú égszakadás támadt. Ömlött az eső, dörgött, villámlott. Aztán csak esett és esett. Később a vihar újra visszatért, egyszer közvetlen közel csaphatott le a villám, mert nem volt…
VIEW POST
Korán keltem fel ma reggel, tudván, hogy ma elég hosszú napom lesz. A tervek szerint jártam el. A sátrat hátrahagytam a felszerelésem nagyobb részével. Ezzel jelentős súlytól szabadultam meg, ennek aztán később nagyon örültem.
Bár térképolvasó ember vagyok, ettől függetlenül néha nehéz a valós terepviszonyokat felmérni puszta szintvonalrajzból. Nyílván sok…
A mai nap kicsit eseménytelenebb volt mint az előzők. Egész nap mentem, szinte alig-alig álltam meg, már amennyire erőm engedte. Ez az út nem egy turista út, hanem 4 kerék hajtású (4WD) autók számára szabott hegyi tűzoltó út. (nevezzük így) Ezért aztán nem sokat foglalkozik azzal, hogy kövesse a…
Álltam az út szélén és nem tudtam nem hallani ezt a dalt. ’88-ban rongyosra hallgattuk a kazettát, amit még Szőr Gabi vett fel nekem. Állandóan visszajátszottuk az első szám után azt a részt, amikor elhúznak a chopperek. Valahol még megvan a szalag. Ha hazaérek megkeresem!
“The river flows
It flows to…
Ez a blog utazások története. Utazásoké, amik messzebbre visznek néha, mint maguk az utak. Olyan utazásoké, amik néha együtt járnak a helyváltoztatással, máskor csupán (?) szellemi utazások. Ez egy tisztelgés és köszönet is egyben Jack Kerouac-nak. Semmisem írhatja le jobban e blog feladatát, mint egy másik nagy "utazó" Üzenete az útról: " [...] Az én kötelességem az, hogy továbbadjak egy üzenetet: Úton lenni boldogság. Megérkezni halál. - Béke Veletek! Engedjetek utamra!"
