Amint azt ígértem, ma új kategóriát nyitok az ‘El nem mesélt történetek’ elmesélésére. Mivel ilyen kategória a fejlécben valószínűleg csak a nagy képernyőkön férne el, ezért a rövidebb és frappánsabb “Történetek” címet adtam neki. A kategória célja, hogy történet ne maradjon elmeséletlen, olvasó ne maradjon “olvasatlanul”, szem ne maradjon…
VIEW POST
Telnek a napok, és lassan visszaáll(t) az életem a ‘rendes kerékvágásba’. Már ami a teendőket illeti, nem annyira, ami a lelkemet.
Már a legutolsó bejegyzés előtt a hozzászólásokból, és a befutott e-mailekből az az érzésem volt, hogy nagyon gyorsan meg kell írnom ezt a bejegyzést mielőtt még elveszítek minden olvasót….
VIEW POST
Ez a bejegyzés amolyan köszönetféle. Miközben nyilván elmondhatom, hogy szerencse kísért az utamon, aközben nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy nagyon sokan és sokféleképpen segítették az utamat vagy segítettek hozzá, hogy végül elérjem a tengert.
Nyilván ‘Oscar közhelynek’ tűnik, hogy hálával tartozom mindenek előtt a Szüleimnek. Nélkülük sem a…
Felkészülten érkeztem. Tudtam, hogy ennek majd meg kell történnie, aztán mégis várnom kellett ennyi időt, hogy a valóságot öntsem szavakba, és ne azokat a gondolatokat, amiket jóelőre “kigondoltam”.
Vége, és hogyha nem akarom elhinni és elfogadni, akkor a tények szorítanak rá, hogy megtegyem. A tény, hogy parkettre lépek, ha az…
VIEW POST
Végül elérkezett a nap. Már csak egy apró töredéke volt hátra az útnak, és elértem a torkolatot. Különös érzések, emlékek, gondolatok keveregtek egész éjszaka a fejemben. Keveset és rövid periódusokban aludtam. Annyira közel voltam már a tengerhez, hogy egész éjszaka hallani lehetett a hullámok morajlását, még akkor is, ha…
VIEW POST
Nagy nap volt a mai. Talán a leginkább kérdéses szakasza az egész utazásnak az volt: hogyan tudok átjutni a Lake Alexandrina-n. Wellington-i kényszerpihenőm alatt megpróbáltam részletesen végiggondolni, hogy milyen lehetőségeim vannak akkor, ha a másnapi, tehát szerdai próbálkozásom is kudarcott vall. Emellett megpróbáltam azt is kidolgozni, hogy mit tudok…
VIEW POST
Az ünneplés utáni reggel igyekeztem korán összepakolni és elindulni. Amikor felkeltem, még nagyon nyugodt volt a víz, még egy-két dublo is a vízen volt, a helyi evezős klub tagjai. Ahogyan az szokott lenni, aztán, úgy 9:30 körül elindult a szél. Nem volt katasztrofális és szerencsém is volt a folyó…
VIEW POST
Az előző nap este nagyon szerencsém volt, egy pompás, szélvédett helyen vertem fel a sátrat. A térképen is láthatóan tk. úgy tűnhet, mintha valami fajta mocsárban aludtam volna. (Éjszaka aztán a békák elmélyítették ezt az érzést!) Az egész tavas rész, a partközeli utcán álló házak tulajdonosainak kezében van. Amikor…
IR-GAL-MAT-LAN szél van! Megtettem 2200 km-t, de még ennyit nem szenvedtem a széltől, mint ezen a szakaszon. Elméletileg többnyire magas nyomású ciklonok alatt hajózom, de valahogy a déli áramlat nem akar megállni, rendületlenül fúj. De lássuk az elejétől.
A hőhullám elvonult, és vasárnap reggel én is útra keltem. Az utolsó…
VIEW POST
Az új év első, egy-két napja kísértetiesen hasonló volt a karácsonyi napokhoz. Úgy tűnik, mintha az istenek is szabadnaposak lennének ilyenkor. Szilveszter este még nagy szélben állítottam fel a sátrat, aztán másnap reggel mintha kicserélték volna az időjárást, csak nagyon ritkán támadt fel a szél, akkor is csak rövid…
Ez a blog utazások története. Utazásoké, amik messzebbre visznek néha, mint maguk az utak. Olyan utazásoké, amik néha együtt járnak a helyváltoztatással, máskor csupán (?) szellemi utazások. Ez egy tisztelgés és köszönet is egyben Jack Kerouac-nak. Semmisem írhatja le jobban e blog feladatát, mint egy másik nagy "utazó" Üzenete az útról: " [...] Az én kötelességem az, hogy továbbadjak egy üzenetet: Úton lenni boldogság. Megérkezni halál. - Béke Veletek! Engedjetek utamra!"
