Kevés dolog van, amit igazán nélkülözök az utam során. Kétségtelen, hogy egy kicsit eltávolodtam attól, amit konfortzónának nevezünk, de őszintén szólva nem sokat zavar a dolog. Pompásan berendeztem új életemet, pillanatok alatt elfogadtam és adaptáltam az új körülményeket. Az igazat megvallva, semmilyen hiányérzetem sincs. Egy dolgot kivéve.
A zene, az…
VIEW POST
A hőség elvonult, és csak erős szeleket hagyott maga után. Általában ez nem akkora gond ott, ahol meanderezik a folyó, bár néha meglepő, hogy úgy tűnik egyszerre fúj a szél “több irányból”, ahogyan fordul az ember a kanyargó folyón. Itt viszont egyre több az egyenes szakasz, ezért az uralkodó…
VIEW POST
Arról már tettem említést, hogy a családom karácsonyi látogatást tett Renmark-ban, és ha “már arra jártak”, velem is találkoztak. Az időjárással szerencsém volt, mert csak a két pihenőnap közben volt 40 fok feletti a hőmérséklet, és így könnyebb volt túlélni, mintha eveznem kellett volna.
Némi sokkhullám futott végig a családomon…
VIEW POST
Hosszú ideje várat magára ez a bejegyzés, sőt kicsit már aggályos volt, hogy talán sohasem készül el.
Nos az úgy történt, hogy mint korábban írtam 24-én este 7 óra után egy kicsivel elértem a NSW – SA határt. Nem sokkal a határ előtt, – egészen pontosan talán 150 m-rel mielőtt…
Ezen a három napon megtört a varázs, és mintha egyik pillanatról a másikra kegyeibe fogadott volna Poszeidon és Aiolosz, a természet erejét a szolgálatomra rendelték.
Amikor a Mildura elhagyása utáni ötödik nap reggelén felkeltem, ami már 24-e, azaz karácsony napja volt, kellemes, keleti szél fogadott. Mintha a hőmérséklet is egy…
Kedves Olvasó!
Ez egy különös bejegyzés. Itt pihen már egy ideje a piszkozatok között, várva önmaga sorsára, vagy végzetére – ahogy tetszik. Amikorra a gondolatok összerendeződtek benne, már úgy éreztem túlságosan ünneprontó lenne, – a szó legszorosabb értelmében – mert már csak egy pár nap volt karácsonyig. Aztán most, hogy…
VIEW POST
Utazásom legelhagyatottabb szakaszának első része volt ez a négy nap. Erre térképek külön is felhívják a figyelmet, mert még vízvételi-hely sincs ezen a szakaszon. A viharok elmúltával elhagytam Mildura-t és a második nap reggelén meglátogatott Wentworth kivételével nem érintettem lakott helyet ebben a négy napban, ahogyan majd a további…
Mildura-t a vihar után, még 20-án elhagytam, de amint azt a térképet figyelők láthatták, teljesen eltűntem. Ennek oka, hogy Mildura és Renmark között (egy rövid kivétellel), olyan lakatlan területeken haladtam, ahol nem csak térerő, de élő ember sem nagyon volt. Most először, megpróbálom pótolni az elmaradt Mildura-i beszámolót, aztán…
VIEW POST
Mindenek előtt is bocsánat azért, hogy eltűntem, de a semmi és a valami határán hajózom éppen Renmark felé. Mióta elhagytam Mildura-t annyi térerő sem volt, hogy még telefonálni sem lehetett, a családommal is egy SMS váltásra futotta mindössze. Ezért is tűntem el még a blog térképéről is.
Most értem el…
Korábban már megemlékeztem csapatunk tagjairól, most itt az idő, hogy tisztelegjek azok előtt is, akik segítségükkel hozzájárultak a vállalkozásom sikeréhez, vagy – e sorok írásakor még legyen úgy, hogy – legalábbis rajtuk nem múlik a siker.
Nézzük sorba.
Valamikor régen még az Újpesti Dózsa vízitelepén, az Árpád híd tövében, edzéseink fontos…
Ez a blog utazások története. Utazásoké, amik messzebbre visznek néha, mint maguk az utak. Olyan utazásoké, amik néha együtt járnak a helyváltoztatással, máskor csupán (?) szellemi utazások. Ez egy tisztelgés és köszönet is egyben Jack Kerouac-nak. Semmisem írhatja le jobban e blog feladatát, mint egy másik nagy "utazó" Üzenete az útról: " [...] Az én kötelességem az, hogy továbbadjak egy üzenetet: Úton lenni boldogság. Megérkezni halál. - Béke Veletek! Engedjetek utamra!"
